A kötél és a kő, avagy mire jó a vers?

„Költő vagyok, a vers az életem. Hiszem, hogy nem luxustermék, hanem segítség az élethez, olyan alapvető, mint a kényelmes cipő vagy a jó szemüveg. A vers három legfontosabb funkciója, hogy megtanít figyelni, megállítja az időt, és erőt ad: nehéz pillanatainkban megmentheti az életünket – ahogy például egy Mawson nevű sarkkutatóval történt, mikor halálveszedelemben lógott egy jégszakadékban, vagy velem, mikor válságban voltam kamaszkoromban. Aki verseket hord a fejében s a szívében: szabad ember.”

Beszédében pontosan azt osztja meg, mit jelent számára a vers, a költészet.

Szabó T. Anna költő, író 1972-ben született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakon diplomázott. Elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot, és doktori fokozatot szerzett. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Író, műfordító, tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit számos idegen nyelvre fordították. Budapest közelében él férjével, Dragomán György íróval és két gyermekükkel.